Áldom szent neved a mézzel folyó földeken Hol nincs hiányom semmiben, áldom nevedet Áldom szent neved, ha az út a pusztába vezet A száraz, kietlen helyen áldom nevedet
Minden áldást dicséretté formál szívem S ha körülzár a sötétség azt mondom én:
Hogy áldott legyen az Úr neve Áldom nevedet Áldott legyen az Úr neve Áldott legyen hatalmas neved
Áldom szent neved, ha éppen minden rendben megy Ha napfényes az életem, áldom nevedet Áldom szent neved a szenvedések útján is Bár könnyek között áldozom, áldom nevedet
Te adsz és elveszel Te adsz és elveszel A szívem így felel Hogy áldott szent neved